Johnny    

Szab�lytalan �temben kattogtak a billenty�k, a kisfi� keze �gyesen mozgott a bet�k felett. Az �r�g�pet a nagymam�ja aj�nd�kozta neki a kilencedik sz�let�snapj�ra, hogy mindig sz�p �s rendes fogalmaz�sokat �rjon angol �r�ra. Azonk�v�l megs�gta kis unok�j�nak, hogy a g�p var�zser�vel b�r, �s val�ra v�ltja majd minden �lm�t.
Egy percig p�ty�g�tt, ut�na hossz� ideig csak �lt, �s b�mult a pap�rra. Egy sort �tsz�r is �tfutott. Megint beg�pelt n�h�ny sz�t, azt�n megint gondolkozott. Alaposan megforgatott minden sz�t a fej�ben, �s csak ut�na vetette pap�rra.
T�rt�netet �rt, Johnny t�rt�net�t. Johnny az � bar�tja volt, �s valahol � maga is Johnny volt. Ha nem tudott, vagy nem mert rosszat tenni, csak elk�pzelte Johnnyt, �s hogy mit tenne � adott helyzetben. Johnny rosszfi� volt, igazi gengszter, �s soha nem k�rt bocs�natot, ha cs�ny�n besz�lt. A kisfi� szerette �t, mert igaz�n feln�zhetett r�, �s ha valami b�ntotta, le�lhetett ide, �s g�pelhette a szavakat. A szavak pedig azt jelentett�k, hogy k�zel lehet Johnnyhoz.

M�r elm�lt este kilenc, az apja pedig felj�tt, hogy �gyba parancsolja v�gre. A fi� pedig engedelmeskedett, k�teless�gtud�n megmosta az arc�t �s a fog�t, elmormolta az esti im�t.
Johnny teh�t most elalszik. Ak�rcsak �. Freddienek h�vt�k, �s azt gondolta, az � neve nem olyan j�, mint a Johnny. Tetszett neki ez a n�v: Johnny. Elrejtette az aznap �rt adagot (kereken negyven oldalt), �s visszaf�zte a g�pbe a h�zi feladat�t. Szinte fizikai f�jdalmat �rzett, valahol a sz�ve t�j�n, mert �rezte, hogy Johnny most egy id�re megint tan�cstalan, �s pont az egyik legjobb r�szn�l nem haszn�lhatja azt a fene nagy k�pzel�erej�t, hogy Johnny m�gse legyen olyan tan�cstalan.
Egy k�nnycsepp g�rd�lt le az arc�n, de csak egy. Johnny biztos nem s�rna, �s h�t akkor m�r Freddienek sem szabad, mert ha Freddie s�r, akkor Johnnyt�l igaz�n nem v�rhatja el, hogy minden helyzetben t�k�s legyen.
Felkapcsolta a villanyt (Johnny nem szereti a f�nyt, de � igen). Megvetette az �gy�t, �s sz�nakozva n�zett a puha paplanra meg a p�rn�ra. Mert Johnny elalszik a k�szikl�n is, tudta, mert � �rta. De h�t Johnny aludhat k�szikl�n, vagy ahol �ppen akar, neki csak ez jutott. Leoltotta a l�mp�t, �s lefek�dt. De m�g egy j� �ra hosszat forgol�dott az �gyban, �s csak nagyon nehezen aludt el. Johnny bajban van, �s most nem biztos, hogy el�g, ha t�k�s az ember.

Reggel h�tkor kelt. Kid�rg�lte az �lmot a szem�b�l, �s g�rnyedt v�llakkal �lt m�g egy percig az �gy�ban. �des �lmot l�tott, melyben Johnnyval tal�lkozott, de a r�szleteket nem tudta felid�zni.
Freddie kiment a f�rd�szob�ba, megmosta a fog�t, fel�lt�z�tt, majd evett k�t szelet pir�t�st, csokis tejjel, mert az volt a kedvence, azt�n elment az iskol�ba. Az iskol�t sz�rnyen ut�lta, mert nem csak �t, de Johnnyt is korl�tozta, m�g amikor kicsi volt. De Johnny megoldotta a probl�m�t, � nem szarozott (bocs�ssmegistenem), hanem lesz�molt mindenkivel, aki keresztbe tett neki, f�leg Smithtel, a rohad�k igazgat�val.
A mam�ja puszit adott neki, �s azt is ut�lta, mert az olyan f�rfiatlan. Puszi a has�ra. Ha nincs a mam�ja, akkor nem k�rne bocs�natot minden�rt az �ristent�l, nem is hinne benne. De a mam�ja �s a nagyanyja el�ltette benne ezt az iz�t
j�jj�n el a Te akaratod
�s Freddie nem akarta, hogy egy poros fekete k�nyv uralja az �let�t. Neki senki ne mondja meg, hogy mit csin�ljon. De az�rt mindig bocs�natot k�rt, ha cs�ny�t mondott, vagy ha rosszra gondolt, �s n�ha nem is foglalkozott vele, de amikor �szbe kapott, d�h�ngeni akart, de ahhoz meg nem volt b�tors�ga. Johnny megtette volna.
Na mindegy, gondolta, az�rt csak elmegy az iskol�ba, ha m�s�rt nem is, mert ez a k�teless�ge. �s mint minden nap, egyfolyt�ban g�rcs�lt a gyomra, hogy nehogy megtal�lja valaki a reg�ny�t.
Nem akarta rejtegetni, de tudta, hogy nem �rten�k meg: azt mondan�k, meg�r�lt, �s hogy sorozatgyilkos v�lik bel�le, meg minden ilyen marhas�g, de � nem, csak h�t Johnny, az � szavukkal �lve, egy kicsit rossz volt, de ink�bb nagyon rossz, �s h�t �ltal�ban rossz dolgokat m�velt. Ezt Freddie le is �rta, �s ha valaki elolvasn�, miket csin�l Johnny, tal�n azt hinn�, hogy Freddie is rossz.
Freddie nem volt rossz, csak h�t nem akart t�bb� j� lenni. Ez�rt meg�rta Johnnyt, aki akkor rossz, amikor csak akar, �s �ltal�ban rossz akar lenni.
�s Freddie m�g mindig jobbnak l�tta, ha az embernek rossz a bar�tja, mintha maga is rossz lenne.
Meg�rkezett a s�rga iskolabusz, �s Freddie felsz�llt r�. El�tte a veranda l�pcs�j�n �lt, a reggeli �js�g mellett, de nem jutott esz�be beleolvasni, m�g r�n�zni sem. Pedig ha megtette volna, eg�szen m�s v�lem�nyen lett volna Johnnyr�l.

Minden tant�rgyb�l n�gyes volt, vagy �t�s, �s a tan�rok odavoltak �rte. Egyszer�en dr�ga volt a kis Freddie, a szem�veg�vel, v�r�s kefehaj�val, tizenegy �veshez k�pest t�l�rad� fant�zi�j�val �s esz�vel. De persze a t�bbiek nem szerett�k. De h�t Johnnyt sem szereti senki, csak n�h�ny rossz n�ni, aki p�nzt kap, ha valamit kezd a Johnnyhoz hasonl� alakokkal… �s h�t nem is v�rta el, hogy szeress�k. Csak miel�bb haza akart menni, hogy folytathassa �lete m�v�t.
N�ha viszont nem ment ilyen k�nnyen a dolog. Voltak, akik nagyon nem szerett�k, �s mindent el is k�vettek, csak b�nthass�k, kicsit, vagy nagyon, az mindegy. A nagyobbak megvert�k, a zsebp�nz�t pedig gyakran elvett�k. De nem keseredett el, mert ilyenkor senkinek sem volt ellen�re, ha egy kicsit � is rossz volt, �s azt tehette, amit Johnny mindig tenne: visszav�gott, de durva, alattomos m�don. N�ha azzal is be�rte, ha vissza�t�tt, vagy a folyos�n g�ncsot vetett a gonoszkod�nak. De el�fordult m�r, hogy az egyiknek kir�ntotta a l�b�t az uszod�ban egy zsineggel, az meg hangosat csattanva eltaknyolt, �s b�mb�lt, ink�bb az�rt, mert m�g gyerek, �s nem az�rt, mert annyira f�j.
�m m�gis f�jhatott: a kis patk�ny beverte a fej�t, �s agyr�zk�d�st kapott. Freddie gyorsan az �sz�gaty�j�ba t�mte a zsineget, amit kifesz�tett a k�ly�k l�ba el� ( vagy k�t �vvel lehetett id�sebb n�la), �s �gy tett, mintha els�seg�lyt ny�jtana neki. Azt�n kiab�lt, �s odah�vott egy csom� feln�ttet, akik mind megdics�rt�k, milyen �gyes �s okos kisfi� �.
Johnny az�rt kem�nyebb lett volna, de Freddie tudta, hogy nem is rossz, ahhoz k�pest, hogy m�g csak gyerek.


Hetek teltek el �gy, �s Freddie egyre t�bbet �rt. Sz�rnyen f�radt volt, de az�rt csin�lta, �s m�r nem is b�nta, hogy lassan ezer�tsz�z oldalt �rt m�r. Tudta, hogy hamarosan a v�g�re �r, �s akkor minden megv�ltozik.
M�r jav�ban �sz volt, amikor meg�rta a k�tezredik oldalt is. Alig hitte el maga is, h�t m�g ha megmutatn� valakinek, akkor mi volna? �s am�g �rt, azokban a hetekben nem is n�zett h�reket, nem olvasott �js�got, de m�g a r�di�t is �szt�n�sen m�shov� kapcsolta, ha h�rpercek k�vetkeztek. A kis Freddie �gy tudta, hogy odakint b�ke van, �s csak az � fej�ben l�tezik az a m�sz�rl�sokkal, gy�l�lettel, haraggal, kegyetlens�ggel teli vil�g, amelyet le�rt, �s elrejtett, a tem�rdek k�preg�ny k�z�, k�s�bb egy cip�sdobozba. Mindig gondoskodott r�la, hogy a doboz kell�en bele legyen suvasztva a r�gi j�t�kok k�z� a be�p�tett szekr�nyben. Nagy, gyerekes bet�kkel r� is �rta, hogy �P�T�J�T�K, �gy m�g v�letlen�l sem kelthetett gyan�t a mam�j�ban.
�gy augusztus v�ge fel� kiapadt minden p�nzforr�sa, mert bet�rte a sz�lei h�l�szob�j�nak ablak�t, amikor egyetlen rendes bar�tj�val, Buddal baseballoztak. Az apja elvette a zsebp�nz�t, �s abb�l fizette ki az �j ablakot.
S�r�s�vegeket gy�jt�tt �s v�ltott vissza, minden d�lut�n a parkban m�szk�lt, �s kereste a kincset �r� �vegeket. Ha rock-koncert volt a park t�ls� fel�n �ll� Pavilonon, akkor egy este alatt h�rom doll�rt is �sszeguber�lt, plusz az apr�. Mondhatni, Freddie boldog volt.


Szeptember tizenharmadik�n, p�nteken, egy h�ttel a sz�let�snapja el�tt Freddie nagyot szusszant. Ell�kte mag�t az �r�asztal�t�l, ide-oda gurult a szob�j�ban, neki�tk�z�tt egy halom j�t�knak, az �gy�nak, �s v�g�l leborult a forg�sz�kr�l.
Jellegzetes mozdulattal megigaz�totta szem�veg�t az orr�n, �s mosolygott. Legsz�vesebben kacagott volna, mint az �r�lt professzorok a p�ntek esti horror matin�ban, csupa buggyant dr. Frankenstein, valami nagyot alkottak, valami r�meset, k�zhelyesen gonoszat, borzaszt�t. De h�t Freddie m�g csak tizenegy �ves, hol van � att�l m�g, hogy professzor legyen? �gy h�t csak kuncogott, de ez �gy sokkal veszedelmesebb volt. Odakint vill�mlott, Freddie ijedten fordult oda; am�g �rt, fel sem fogta, hogy vihar van.
Az �gbolton vill�mok cik�ztak, �s szinte azonnal meg�rkezett a pokoli hang is, d�rg�tt az �g, mintha Custer t�bornok pr�b�lgatn� �gy�it…ezt Johnny mondta egyszer, �s Freddienek m�r esz�be sem jutott, hogy ezt valaha � adta a sz�j�ba.
Az olvas�l�mpa egyet pisl�kolt, majd v�gleg kialudt. Val�sz�n�leg az eg�sz h�zban elment az �ram. A kisfi�n egy m�sodperc t�rtr�sze alatt v�gigszaladt a hideg, de azt�n �jra nyugodt lett.
Freddie rendk�v�l hat�sosnak tal�lta, hogy az id�j�r�s pont �gy alakult, ami m�lt� egy ilyen nagy esem�ny sz�m�ra. M�r vagy k�t h�napja nem im�dkozott lefekv�s el�tt (a sz�lei abban a tudatban �ltek, hogy kisfiuk f�l t�zkor m�r alszik), �s egyre t�bbet k�romkodott, olykor hangosan is, de soha nem k�rt �rte bocs�natot, b�ntudata sem volt t�bb�. Ett�l nagyon boldog lett, �s er�t adott, hogy legy�zze a f�radts�g�t. Johnny k�sz van.
�m hirtelen nagyon s�t�t lett, �s t�l sok �rny�k mozgott a szob�ban. Kint f�jt a sz�l, mozgatta a f�k lombj�t, �s az elh�zott f�gg�ny�n kereszt�l ez nagyon ijeszt�leg hatott, pl�ne egy tizenegy �ves kisk�ly�knek.
Freddie t�l nagynak �rezte a szob�j�t, t�l messzinek l�tta az ajt� feh�ren dereng� k�rvonal�t, �s tudta ugyan, hogy balra mellette ott van a villanykapcsol�, mellyel bekapcsolhatja a l�mp�t, a k�k erny�s l�mp�t, rajta Popeyejel, �s val�sz�n�tlen�l hatalmas alkarj�val. De az is messze volt, t�l messze, hogy el�rje, �s megnyomja, hogy j�jj�n Popeye, �s buny�zza le a sz�rnyeket… de az�rt tett egy l�p�st. �s m�g egyet.
Na l�tod, Freddie, ugye, hogy nem is olyan f�lelmetes? Nyeszletten felvihogott, de ez olyan gyerekesen hangzott, Freddie viszont nem b�nta; gyerek akart lenni, j� fi�, �s k�t h�napja el�sz�r im�dkozni kezdett, de csak mag�ban merte, fennhangon nem, mert a sz�rny biztos olyan, mint a denev�rek abban a filmben Lugosi B�l�val, �s ha meghallja, mit csin�l, akkor lecsapja a fej�t, �s megeszi vacsor�ra.
Nekiment a falnak, �s a keze felcs�szott rajta. M�r majdnem el�rte a kapcsol�t, amikor egy k�z nehezedett a v�ll�ra. Nagy, er�s k�z, olyan ember�, aki maga is er�s, k�v�l, s bel�l, �s a szor�t�s�b�l �t�lve olyasmikre k�pes… mint Johnny!
-Ne kapcsold fel a villanyt. Nem szeretem. K�l�nben is, nincs �ram a h�zban. Becsapott egy vill�m!
-T-tudom. - dadogta Freddie, �s lassan megfordult. �s ott �llt Johnny, a k�zvetlen k�zel�ben, �s Freddie egy �jabb vill�m f�ny�n�l l�tta, hogy Johnny igenis val�di, mert vigyorog, �s a m�sik kez�ben fog valamit, valami rosszat, valami hat�rozottan Johnnysat, �s Freddie m�r att�l f�lt, hogy haszn�lni is fogja, a balt�t a k�zben, de ehelyett Johnny elengedte, �s le�lt az �gyra.
Johnny az �gy�ra �lt. Johnny az � �gy�ra �lt. Johnny az �gy�ra �lt!

- Szevasz. - b�kte ki v�g�l, mert f�lt, hogy Johnny kineveti, ha olyan sok�ig b�mulja �t sz�tlanul.
- Szevasz, cimbi. Van t�zed?
- Itt nem gy�jthatsz r�.
- Na neee! M�r nem? Aggy� t�zet, na, mi lesz? Elhagytam a gy�jtom… - k�z�lte.
Freddie el�vett egy doboz biztons�gi gyuf�t; ezt is j�l eldugta, mert szeretett a t�zzel j�tszani, de az apja hat�rozottan megtiltotta neki, hogy j�tsszon a t�zzel, de h�t � akart a t�zzel j�tszani, ez�rt volt gyuf�ja.
-K�sz. T�k�s k�ly�k vagy.
-K�sz�n�m. - hebegte Freddie. - Mi…mit akar csin�lni… Johnny?
-M�r mint hogy �gy h�vnak? T�n nem? Te adtad a nevemet, nem? �s m�g nem tudom, mit csin�lok. Most csin�ltam valamit, nemr�g. De te m�g kis taknyos vagy, nem besz�lhetek neked err�l. Vagy igen?
-Igen, igen! - Freddie feje el�re-h�tra r�ngat�zott, majdnem leesett a heves b�logat�sba.
Johnny k�zel hajolt a gyerekhez, kimeresztette a szem�t, �s suttogva mondta:
-Az ap�dat felapr�tottam, �s behaj�tottam a kandall�ba… any�dat pedig valami Johnnysban r�szes�tettem, �s megfojtottam, ezzel a kezemmel. - felemelte a balt, �s vihogni kezdett. - Nem tudom, mi�rt csin�ltam.
�s Freddie sikoltani kezdett. �s nem hagyta abba. �s esz�be jutottak a besz�lget�sfoszl�nyok, az anyja �s a bar�tn�i besz�lget�se, a boltban, a postahivatalban, amikre nem figyelt, de n�ha elcs�pett n�h�ny sz�t, de r�gt�n el is felejtette �ket, azonban �gy l�tszik, m�gsem, mert mind ott torl�dott Freddie fej�ben, csak valami m�gikus akad�ly elz�rta el�le: gyilkoss�g, meger�szakolt n�k, felakasztott, elv�gott tork� f�rjek, kizsigerelt kuty�k, felgy�jtott h�zak… �s a r�gi �r�g�p. Valahogy mindig visszat�rtek az �r�g�phez a gondolatai.
Esz�be jutott, hogy mindezt � �rta, �s azt is �rta, hogy Johnny teszi ezeket… a dolgokat, a rossz dolgokat, �s esz�be jutott, mi lett Johnny v�ge.
Freddie le�rta, r�szletesen, hatvan oldalon kereszt�l, kisebb megszak�t�sokkal, Johnny hogyan m�sz�rolja le a sz�leit, minden egyes sz�, pont �s vessz� ott lebegett a szeme el�tt, �s az utols� t�z oldal, hogyan v�gz�dik Johnny gaztette…
Freddie felpattant, �s rohant. Ki a szob�j�b�l. Le a l�pcs�n. Az apja dolgoz�szob�j�ba. A par�nyi dobozhoz, amelyben a harminckettest tartotta. Megt�ltve. Kibiztos�tva. L�v�sre k�szen.
Ezt mind le�rta Freddie, de h�t tizenegy �vesen honnan tudhatta volna, hogy a fegyvereket nem szok�s t�ltve, kibiztos�tva pakol�szni…
De ott volt a kez�ben, Johnny pedig bel�pett az ajt�n, �rtetlen�l, mert azt hitte, �r�met szerzett szadista kis bar�tj�nak, a kez�ben hatalmas fejsz�t l�b�lt, pont olyat, mint amilyet a kisfi�k elk�pzelnek, hogy azzal �lik meg �ket, a legr�mesebb r�m�lmok vil�g�ban, �ri�si fejsze, kicsorbult �llel, t�k�letes szersz�m, amivel k�nnyed�n fel lehet t�pni egy gyerek has�t, ha kell� gyorsas�ggal ugrik el� a szekr�nyb�l, mik�zben a kisk�ly�k alszik…f�nyt vet rajta a hideg villanyk�rte, �s megcsillan a hideg ac�l. De sem villanyk�rte, sem f�ny nem volt a helyis�gben, a konyh�ban, de Freddie ezt elfelejtette le�rni, k�tezer oldalt �rt tele mindenf�le ocsm�ny borzalommal, de az nem jutott esz�be, hogy az apj�nak nincs dolgoz�szob�ja, �s h�t pisztolya se, de m�r mindegy… a fejsze csillogott a s�t�tben.
Mert Johnny m�r nem mosolygott. Ezt t�k�letesen le�rta Freddie, hogy Johnny m�r nem mosolygott. Arca eltorzult a haragt�l, grimaszt v�gott, tal�n nevets�geset, de egy kisfi� sz�m�ra f�lelmeteset, kopasz volt, magas, hatalmas, er�s, �s gyilkos. ROSSZ.
Freddie l�tt. Egyetlen goly�t k�ld�tt Johnny fej�be, �s nem is tudta, hogy egy val�di pisztollyal nem menne ilyen k�nnyen a dolog, m�g a fegyvert sem b�rn� el, de Freddie azt �rta le, amit a filmekben l�tott, ahol John Wayne keze biztosan tartja a j�val nagyobb hatl�vet�j�t, de Freddie lel�tte Johnnyt.
V�r�s-fekete lyuk keletkezett Johnny homlok�n, �s a nagyon nagydarab ember �sszerogyott. �s Freddie tudta a folytat�st:
Johnny t�gra ny�lt szemekkel, a d�ht�l �rj�ngve kirobbant, megragadta a gyerek bok�j�t, �s azt �v�lt�tte, hogy:
-Meg�llek. Meg�llek. Meg�lllle…
-Nem hinn�m. - mondta Freddie, de azt�n s�t�t lett, �s t�bb� nem t�rt mag�hoz.

Harlan rend�r negyed kilenckor �rt a helysz�nre. Kisz�llt a vadonat�j Fordj�b�l, �s bev�gta a k�kre dukk�zott ajt�t.
K�v� g�z�lg�tt a kez�ben, undor�t� pancsolm�ny, idefel� j�vet vette egy bisztr�ban. Kortyolgatta, �s elh�zta a sz�j�t. A szarnak is jobb �ze van, gondolta.
Felmutatta jelv�ny�t az egyik rend�rnek, az biccentett, �s felengedte a gyepre. Az emberek a kordonon k�v�l ki�ltoztak, �s a sajt� is meg�rkezett m�r, �gyhogy m�r csak Harlan nem tudta, mi t�rt�nt.
Egy hippi �llt t�le nem messze, vir�gmint�s ingben, hossz�, barna haj� f�rfi, �s egyfolyt�ban a korm�nyr�l kiab�lt, meg hogy el akarnak majd tussolni mindent. Harlan nem foglalkozott vele.
F�l�ton a h�z fel� meg�llt a gyepen, �s meredten n�zett be a hatalmas panor�maablakon, be a nappaliba. Elhaj�totta a k�v�t, �s a h�tral�v� t�vot futva tette meg.

-Ezt elmondani nem lehet. Ilyet m�g nem l�ttam.
-Minden zsaru �let�ben elj�n az a pillanat, amikor kimondhatja ezt. �n m�r nagyon unom, �gyhogy legyen sz�ves mindenki megtartani a v�lem�ny�t a feles�g�nek! - f�rmedt r� a bel�p� Harlan a zsarura, aki fogadta.
Harlan nem tudta, mit n�zzen meg el�bb. A nappali csupa v�r, a n� - megn�zte a pap�rt, amit a kez�be nyomtak - , Mrs. Amos �veges szemekkel meredt az oda bel�p�re, karjai sz�tvetve, �s valami iszonyatosat m�veltek vele der�kon alul…
A kandall�t n�gyen �llt�k k�rbe, f�nyk�peztek, jegyzeteltek, egy laboros pedig mint�kat vett… de mir�l?
Harlan k�zelebb ment, �s �r�lt, hogy nem itta meg a k�v�j�t, mert biztosan kidobta volna. Csak egy kart l�tott, de az �ppen el�g volt, mert a kar mag�nyosan hevert, kil�gott a kandall� m�retes sz�j�b�l, a csonkja �sszev�rezte a fahas�bokat.
El�g volt, kiment a konyh�ba. A padl�n egy kisfi� fek�dt, sz�tl�tt�k a fej�t. A baj csak az volt, hogy a harminckettes a fi� kez�ben volt. Az el�bbi zsaru, aki a moziba ill� kijelent�st tette az el�bb, szemreh�ny� pillant�st vetett Harlanra, amolyan “nem megmondtam?”-ot.
A j�r�lapon egy f�rfi bakancs nyomai l�tszottak, s�ros nyomok, holott m�r egy hete nem esett az es�.
- Mi ez itt? - k�rdezte, �s t�bben �gy n�ztek r�, mint akik m�r tudnak valamit, �s meg�rtik, hogy � m�g nem.
Az emeletr�l egy magas, v�kony, beesett arc� f�rfi kocogott le, nagy, r�ngat�z� l�ptekkel; nagyon laza volt, de Harlan sejtette, hogy a f�rfi ink�bb a liftez� gyomra miatt megy �gy.
- ���, hadnagy �r. - mondta er�tlen hangon. - Azt hiszem fel k�ne menned. �n mindenesetre h�vok egy pszichi�tert…
- Minek?… �gy �rtem, kinek?
- A fi�nak.
- De hisz halott, az �g szerelm�re! - megint sokan r�n�ztek, mert t�l hangosan mondta ezt, de nem rosszall�an n�ztek r�; nekik is sok volt mindez reggelire.
-Menj fel. Azt�n besz�l�nk.

Harlan bel�pett a gyerek szob�j�ba (Frederick), �s k�r�ln�zett. Sehol semmi nyoma er�szaknak, csak rengeteg teleg�pelt pap�r mindenfel�, �s h�rman is az �r�asztal k�r� gy�ltek: olvastak valamit.
Harlan d�bbenten l�pett mell�j�k, nem �rtett m�r semmit. � is olvasni kezdett.
Kiszaladt a v�r az arc�b�l. A t�rdei remegni kezdtek, �s a kisfi�ra gondolt a f�ldszinten (Frederick), a konyha padl�j�n, pisztollyal a kez�ben.
A h�rihorgas fick� h�vatott egy pszichi�tert, �s �jra felment az emeletre.
Ott tal�lta Harlant, az �gyon �lt, a k�ny�k�t a t�rd�nek t�masztotta, �s a hal�nt�k�t d�rzs�lte.
- A pszichi�ter nem sok�ra idej�n. L�ttad… azt?
- Aha.
- Nem tudom, mit mondjak, Steve…
- Ink�bb semmit.
- N�zz sz�t… legal�bb ezer oldal… az utols� t�z. Beleolvastam. Tegnap nem esett az es�.
- �s nincsenek f�k a h�z el�tt.
- De az ablakot bet�rte valami, mintha egy �g lett volna, �s levelek meg gallyak vannak a f�ld�n… �s a s�ros l�bnyomok…
- �s a pisztoly, Mac. A pisztoly. A fi� haszn�lta. De a sz�leit nem � �lte meg. Pedig itt van minden, minden, amit ez az �r�lt elk�vetett, �s od�ig minden stimmel, hogy a fick�… Johnny… idej�n… de nincs dolgoz�szoba. �s a pisztoly is gyan�s. �s ha lel�tte azt a valakit, akkor… nincs hulla se. De a sr�c nem mag�ra l�tt… nem az van oda�rva.
-Tudom. Nem �rtem. Ez…
- Minden, a rohadt �letbe, minden!
- Az utols� v�g�sokig. Az anyja… le�rta, hogyan �lik meg az anyj�t, ez k�ptelens�g! Ez a gyerek meg�r�lt!
- Nem tudom. - Harlan a hippire gondolt a h�z el�tt, �s kir�zta a hideg.

Johnny is ott �llt a h�z el�tt. Par�ka volt a fej�n, hossz�, barna, gubancos �l-f�rt�k keretezt�k v�rszomjas arc�t. A saj�t pisztoly�t adta a kisklamb� kez�be. Freddie koma elfelejtette ezt az apr�s�got.
Johnny el�vette a farzseb�b�l Freddie gyuf�sdoboz�t, �s r�gy�jtott egy cigire. �t perc m�lva elballagott az utc�n, �s senki sem t�r�d�tt vele.

                       /Kerezsi B�la/