A bar�ts�g t�ze mindig hamvad,

�ldozat vagy, �s gy�szolod magad.

Hiszed mindig, a bar�ts�g �r�k,

De te tudod, hogy lelkedbe t�r�k.

�n, ki mindig megsz�ntetem hited,

�n, ki soha nem leszek jobb sz�ved.

�n ki mindig t�rekszem a rosszra,

�n, ki sohasem mosolygom a j�ra.

Foggal, k�r�mmel k�zdesz ellenem,

De �n vagyok az elm�l�s, Sz�vem,

Hiszed, hogy te ki�llsz ellenem,

De akaratom �r�k, s v�gtelen.

�ldott, vagy �ldatlan lelked,

�tkom nem ker�l el t�ged,

Mert �n sz�tszak�tom sz�ved,

�s �rthetetlen lesz l�ted.

Foggal, k�r�mmel k�zdhetsz,

De soha nem menek�lhetsz,

Mert �n vagyok a s�t�t nagy �rny�k,

Ki soha nem lesz boldog aj�nd�k.

�tkozol, h�t �tkozz meg engem,

Soha nem ijesztesz meg engem,

Mert nekem �r�k lesz a l�tem,

Hazugs�g, �rm�ny �rtelmem.