Az �gy alatt   

Mrs. Dawsont nem tan�rnak teremtett�k. Avagy tal�n m�gis de akkor legal�bb h�romsz�z �vet k�sett a megteremt�se. Szigor� kontyba fogott piszkossz�rke haja, �ttetsz�, j�ghideg k�k szemei, mereven �sszepr�selt ajkai �s sz�raz pap�rz�rg�sre eml�keztet� hangja b�rmelyik gyerekben (s�t, feln�ttben is) azonnali ut�latot v�ltott ki. A humor�rz�knek m�g nyoma se volt benne fellelhet�, viszont olyan dolgokat viccesnek tal�lt, amin senki �pesz� nem mulatott volna. �gy mosolygott, hogy sz�ja sz�le nem felfel� mozdult, hanem lebiggyedt, amit�l nekem fel�llt a sz�r a h�tamon. Tulajdonk�ppen m�g meg is �rtettem Tommyt, aki t�z �v�nek minden lend�let�vel gy�l�lte a n�t. Meg�rtettem, de d�h�s is voltam r�, ami�rt itt kellett �ln�m a bany�val szemben, �s majd’ egy �r�ja hallgatnom a lament�l�s�t, hogy mennyire borzalmasan elfajzott a mai fiatals�g, �s hogy mennyire nem tudj�k a mai sz�l�k, hogy mir�l k�ne sz�lnia a nevel�snek.
- Tudja, hogy Tomas azt terjeszti r�lam, hogy �l�holt vagyok? - k�rdezte Mrs. Dawson hirtelen t�m�t v�ltva.
- Tess�k? - t�k�letesen v�ratlanul �rt a k�rd�s.
- J�l hallotta, a fia t�bbeknek is azt �ll�totta, hogy val�j�ban �l�halott vagyok.
- Hogy Tommy azt mondja, hogy maga zombi? - kiss� �sszerezzent a sz�ra, �s meg�jult ellenszenvvel meredt r�m.
- K�rem, ne haszn�lja ezt a sz�t. - hangj�t�l j�gkrist�lyok keletkeztek a v�remben. - Tomas egy�bk�nt is igen agressz�v �s kezelhetetlen gyermek.

Kedvem lett volna felpofozni a n�t.
- Nekem sose t�nt kezelhetetlennek, sem agressz�vnek. - k�z�ltem olyan h�v�sen, ahogy csak tudtam. Nem siker�lt j�l, az asztal t�lfel�n �l� n�mber h�v�ss�gben m�rf�ldeket vert r�m.
- Szerintem pedig igenis az. V�lem�nyem szerint hi�nyzik a nevel�s�b�l a kem�ny apai k�z. Nem vehetne r�szt az apja a nevel�s�ben?
Err�l a t�m�r�l hat�rozottan nem akartam �rtekezni vele. Elk�peszt� �vatoss�ggal v�logattam meg a szavaimat.
- Sajnos nem tudom, hol van jelenleg az apja.
- Hmm. �rtem. Nos, ez nyilv�nval�an megnehez�ti a dolg�t. Nincs valami k�zeli f�rfiismer�se, aki megfegyelmezn� a fi�t?
Kezdett elegem lenni abb�l, hogy a mag�n�letemben turk�lt, de tekintete �gy szegezett a sz�khez, mint egy lepk�t a gombost� a rovargy�jtem�nyben.
- Jelen pillanatban nincs. - pr�b�ltam minden m�don �reztetni vele, hogy nincs �nyemre a t�rsalg�s ir�nyvonala, de fel se vette.
- Net�n �n leszbikus?
Na, ett�l majdnem leestem a sz�kr�l. Nem voltam az, de hogy ilyen ny�ltan r�k�rdez, mintha csak a koromr�l �rdekl�dne, az m�lyen felh�bor�tott.
- Nem, Mrs. Dawson, nem vagyok leszbikus, de k�tlem, hogy ehhez �nnek b�rmi...
- Nem akartam felzaklatni. - szak�tott f�lbe, de �gy n�zett ki, mint akinek igenis ez volt a c�lja, �s nagyon el�gedett volt, hogy siker�lt neki. - De a fi� �rdek�ben ezt sz�ks�ges volt tudnom.
- Nem �rtem, mi k�ze ennek...
- Miss Hasting. �gy l�tom, nem �rzi �t, milyen komoly a probl�ma. �gy t�nik, el kell l�togatnom magukhoz, hogy l�ssam, milyen k�r�lm�nyek k�z�tt neveli Tomast. Lenne sz�ves megadni a c�m�t?

M�g soha nem hallottam, hogy egy tan�r megl�togatta volna a tan�tv�ny�t. M�g azt se tudtam, nem t�rv�nyellenes- e, amit akar.
- Ne r�m�lj�n meg, fiatal koromban rendszeresen j�rtunk a csal�dokhoz. Mondhatni a k�teless�g�nk volt. - ezt tal�n megnyugtat�snak sz�nta, de �n ink�bb elborzadtam t�le. - A c�met, ha lenne sz�ves. - ism�telte, �s ez�ttal olyan er�ly volt a hangj�ban, hogy automatikusan beny�gtem:
- Park Road 576, huszonnyolcadik emelet, h�tsz�zn�gyes ajt�.
- Remek. Majd �rtes�tem, ha aktualiz�l�dik a l�togat�s. A fi� megfelel� b�ntet�s�t addig is mag�ra b�zom. K�sz�n�m, hogy bef�radt, k�rem ne engedje, hogy tov�bb tart�ztassam.
Meglepett, ez a kurta- furcsa befejez�s, azt hittem, err�l a zombis dologr�l m�g sok�ig fog besz�lni, de eszembe se jutott r�k�rdezni, hogy mi �t�tt bel�.
Val�sz�n�leg �gy iszkoltam ki a teremb�l, mint egy megszidott kisdi�k.
Tommy ez�rt megkapja a mag��t, esk�d�ztem. Ha m�s�rt nem, h�t mert ilyen megal�z� k�rd�sekre kellett v�laszolnom miatta.
De megl�ttam, ahogy mag�nyosan �ld�g�lve v�rt r�m az �res folyos�n, �s olyan kicsi volt, annyira mag�nyos, annyira v�dtelen, �s r�m n�zett, csupa melegs�g, csupa bizalom szemeivel, �s hirtelen minden haragom elp�rolgott.
- Nagyon v�szes volt? - k�rdezte, ahogy k�zelebb �rtem.
- Soha t�bb� ne hozz ilyen helyzetbe. - figyelmeztettem, minden szigorral, amit csak tal�ltam magamban.
Az iskol�t n�m�n hagytuk el, valahogy nem volt kedvem odabent besz�lni Tommyval, tal�n tudat alatt att�l f�ltem, hogy a nyanya a falakon kereszt�l is meghallhat benn�nket. Tommy, mintha ugyan�gy �rzett volna, szint�n sz�tlanul l�pdelt mellettem.

Odakint a k�s� �szi d�lut�n h�v�s szele belekapott kab�tunkba, �s Tommy k�zelebb h�z�dott hozz�m, hogy jobban v�dve legyen. �sszeszedtem magam. Komolyan besz�ln�nk kellett. Lehet verekedni, lehet ut�lni Mrs. Dawsont, de a dolog meg�llt ott, hogy hazugs�gokat terjesszen r�la. Ilyet az �n fiam nem csin�l.
- Tommy. Igaz, hogy zombinak nevezted Mrs. Dawsont?
Azonnal elh�z�dott t�lem, �s a kez�t is elr�ntotta.
- Igen. - dac �s kezd�d� d�h �rz�d�tt a hangj�n. Nagyon ritk�n hallottam ilyennek. V�rtam, hogy folytatja, ad valami magyar�zatot, menteget�zni kezd, de makacs hallgat�sba burkol�dzott.
- De h�t mi�rt? - k�rdeztem v�g�l, elunva a csendet. - Tudod, hogy nem sz�p dolog hazudni valakir�l. Eml�kszel, megbesz�lt�k, hogy csak a gy�va emberek hazudnak.
- Tudom. De ez nem hazugs�g.
- De Tommy. Zombik nem m�szk�lnak az utc�n. �s f�leg nem mennek tan�rn�nek egy iskol�ba.
- Honnan tudod? H�ny zombit ismersz?
Nem k�nny� egy gyerekkel vitatkozni, aki r�ad�sul �rtelmes is.
- Egyet se. De amennyire tudom, a zombik ink�bb embereket �lnek. �s nem is �gy n�znek ki, mint Mrs. Dawson. Rothad a h�suk �s rongyokba vannak burkolva.
- �s ezt meg honnan tudod, ha nem ismersz egyet se?
- H�t, filmekb�l meg k�nyvekb�l.
- De te mondtad, hogy azok nem a val�s�gr�l sz�lnak.
H�t igen. Amikor Tommy hozz�m ker�lt, fogalma sem volt, mi az, hogy kital�ci� vagy mese. Neki minden val�s�g volt, mindent elhitt, amit l�tott vagy olvasott. �s �gy is hatott r� minden. H�napokba telt, mire meg�rtettem vele a val�s�g �s a fikci� k�z�tti k�l�nbs�get.
- Ez �gy is van. - s�hajtottam. �reztem, nem �gy kellett volna alakulnia ennek a besz�lget�snek. - De csak filmekb�l vannak inform�ci�im. �s egy�bk�nt is, zombik nem l�teznek.
- De igen. Mrs. Dawson is zombi.
- De h�t honnan veszed ezt?
- L�tszik rajta. Te is l�thatn�d, ha kinyitn�d a szemed.
- Tommy. �n csak egy nagyon ellenszenves �reg h�lgyet l�tok. Nincs benne semmi zombiszer�. Az rendben van, hogy nem szereted, de nem tisztess�ges olyasmit terjeszteni r�la, ami ellen nem tud v�dekezni.
- Ezt meg hogy �rted?
- H�t, gondold el, hogy az igazgat� f�l�be jut a dolog. Persze senki se hiszi, hogy l�teznek zombik, de nagyon kellemetlen helyzetbe hozhatod Mrs. Dawsont. M�g ki is r�ghatj�k.
- Ann�l jobb. - d�rm�gte Tommy, �s d�h�sen beler�gott egy kavicsba.
- Nem k�v�nhatsz neki ilyesmit. Ez gonoszs�g. Biztos az�rt dolgozik, mert sz�ks�ge van a p�nzre.
- De olyan borzalmas tan�r!
- Mindenkinek vannak rossz tan�rai az �let�ben. Ett�l m�g nem megy t�nkre senki. - nos, elismerem, ez ut�bbi val�sz�n�leg t�ved�s volt, de valahogy meg kellett gy�zn�m Tommyt. - B�ntott valakit?
- H�t... nem. - ismerte el kelletlen�l.
- Akkor nincs jogod kir�gatni. Addig csak egy rossz tan�r.
- Na �s a lelki terror?
Szents�ges �g, honnan ismer ez a gyerek ilyen szavakat?
- �gy �rzed, lelki terror alatt tart?
Elbizonytalanodott. Val�sz�n�leg nem tudta pontosan, mit is jelent, amit mondott. Azt�n, nagyon lassan megr�zta a fej�t.
- Mindenki ugyan�gy ut�lja az oszt�lyban? - val�j�ban tal�n szerettem volna, ha okot ad r�, hogy vizsg�latot ind�ttassak a n� ellen. Mert az ugyeb�r, hogy zombinak tartja a fiam, kicsit fur�n festene a beadv�nyon.
- H�t, nem mindenki. A h�lye Dennis szerint j�t tesz nek�nk a szigor.
- Ne h�vd h�ly�nek az oszt�lyt�rsaidat. - figyelmeztettem automatikusan.
- Akkor is h�lye.

A dac �s a s�rt�d�tts�g nem m�lt el. Tudtam, nagyon b�ntja, hogy nem hiszek neki, de �szint�n sz�lva m�g az is felmer�lt bennem, hogy pszichol�gushoz k�ne vinni.
- Figyelj, �gy t�nik, m�g egy darabig el kell viselned Mrs. Dawsont. De tudod, mit? M�g j�l is j�rsz vele. Legal�bb megtanulod, hogy kezelj egy olyan embert, akit ut�lsz. K�pzeld el, hogy h�sz �v m�lva a f�n�k�d ugyanilyen lesz. �s te, Mrs Dawsonnak k�sz�nhet�en addigra m�r pontosan tudni fogod, hogy kell viselkedned.
Ez bej�tt. Tommy im�dta, ha feladatokat kapott. A legjobb fajta az volt, ami a Feln�ttkorra k�sz�tette fel. Ett�l valahogy er�snek �s nagynak �rezte mag�t. �gy tudtam r�venni a h�zimunk�ra is. � nem mosogatott, � felk�sz�lt az �n�ll� �letre. M�g �n is j� j�t�knak tal�ltam.
- T�nyleg? - k�rdezte, frissen t�madt figyelemmel. - Lehet, hogy zombi lesz a f�n�k�m h�sz �v m�lva?
Ajjaj. Egy�ltal�n nem �lltam nyer�sre.
- Nem �pp erre gondoltam, de ha net�n zombi lenne, akkor is tudni fogod, hogyan b�nj vele.
- Akkor most m�r elhiszed, hogy Mrs. Dawson egy zombi?
Ritk�n fordult el�, de teljes veres�get szenvedtem. Tommy el sem gondolkodott azon, hogy t�vedhet. �gy d�nt�ttem, kapitul�lok, miel�tt komolyan �sszevesz�nk. Nem b�rtam volna elviselni, ha elvesztem bizalm�t.
- N�zd, kicsim. �n �gy n�ttem fel, hogy azt hittem, zombik nem l�teznek. �gy egy kicsit neh�z ezt elfogadnom. De �g�rem, megpr�b�lom, ha te meg�g�red, hogy nem besz�lsz r�la senkinek. Legyen ez a kett�nk titka. �s rem�lj�k, hogy akiknek elmondtad, azok hamar elfelejtik. Megegyezt�nk?
Nem felelt azonnal, el�bb alaposan megh�nyta- vetette mag�ban, hogy mit is ad fel �s mit nyer, ha belemegy az alkuba, de v�g�l belecsapott kiny�jtott tenyerembe.
- Megegyezt�nk.

Megb�k�lve, j� hangulatban �rt�nk haza, felszabadultan besz�lgett�nk zombikr�l �s m�s r�ml�nyekr�l, �s Tommy j� �tv�ggyal ette meg a vacsor�t, ami mindig j�kedv�t jelezte, �gyhogy �n is nyugodt lelkiismerettel fek�dtem le aludni. Gondoltam n�h�ny nap m�lt�n, ha �jra el�ker�l a zombi- t�ma, tal�n jobb es�lyekkel indulok.
Ann�l jobban meglepett �s megijesztett, amikor nem sokkal �jf�l ut�n (�ppen csak elnyomott az �lom) Tommy retteg�st�l elf�l� hangon �bresztett fel.
- Matilda. Matilda, van valami az �gyam alatt.
Tommy nem volt gy�va. Soha nem voltak r�m�lmai, a s�t�tben se f�lt, �s m�g a val�s�gosnak hitt mesealakok sem r�m�tett�k meg. Most viszont az eg�sz gyerek �gy reszketett, mint akit l�thatatlan kezek r�znak. Elk�pzelni se tudtam, mi �t�tt bel�, de komolyan agg�dni kezdtem az elme�llapota miatt..
- Semmi baj, kincsem. - suttogtam. - Maradj itt, megyek �s megn�zem.
- Nem! - siker�lt suttogva sikoltania �s belekapaszkodott a kezembe. - Ne hagyj egyed�l!
Nem tudom, az � r�m�lete ragadt- e r�m, vagy akaratlanul is elhittem, hogy l�tez� borzalom r�m�tette �gy hal�lra, de k�rben�ztem, milyen fegyvert vihetn�k magammal. M�g egy nyavaly�s baseball �t� sem volt a lak�sban. K�ts�gbees�semben egy erny�t kaptam fel, ami val�sz�n�leg sokkal hat�konyabb fegyver lett volna, ha nem az ultrak�nny�, �sszecsukhat� fajt�t, hanem a csal�di, f�mv�g� rettenetet v�lasztom anno a boltban.

�gy h�t egy �sszecsukhat� erny�vel felfegyverkezve, kiscic�kkal d�sz�tett pizsam�ban �s mez�tl�b, egy retteg� t�z�vessel a sarkamban indultam felder�teni, mif�le l�ny b�jt az �gya al�. M�r el�re l�ttam, ahogy m�snap a reggeli k�v� mellett j�l kir�h�gnek a csajok az irod�ban, �s a megnyugtat� k�pb�l er�t mer�tve bel�ktem Tommy h�l�szob�j�nak r�snyire nyitva hagyott ajtaj�t. Ben�ztem, felk�sz�lve a megk�nnyebb�l�sre, �s meg�llt a sz�vem. Azt�n akkor�t dobbant, hogy biztos voltam benne, legal�bb k�t bord�mat elt�rte.
Volt valami Tommy �gya alatt. Valami nagyon nagy, �s nagyon sz�r�s. �s hat�rozottan fenyeget�en morgott. Az utcai l�mp�k f�nye megcsillant valamin, ami csakis egy vicsorg� fogsor lehetett. Ha ez az iz� egy k�bor kutya volt, akkor valamit nagyon elsz�rtak a genetikusok. De igaz�b�l nem hittem, hogy egy k�bor kutya fel tud rep�lni a huszonnyolcadik emeletre �s �tsziv�rog a t�rhetetlen �vegen.
Mindezt persze nem akkor gondoltam v�gig. Akkor a gondolataim n�mi sikoltoz�s ut�n h�trahagyt�k az �rtelmess�g �larc�t. Reflexb�l ber�ntottam az ajt�t, �ppen akkor, amikor valami neh�z csap�dott neki a m�sik oldalr�l. K�ts�gbeesetten kaptam a kulcs fel�, hab�r nem rem�lhettem, hogy az a gy�r z�r sok�ig visszatartan� azt a dolgot, de a kezem csak a semmit markolta. A kulcs a bels� oldalon volt.

A konyh�ba menek�lt�nk, csak annyi �p eszem maradt, hogy tudjam, ott k�sek vannak, de m�g az els� fi�kot se h�ztam ki, amikor az olcs� m�anyag ajt� feladta a harcot, �s ripityomra t�rve utat engedett a sz�rnynek. Egyetlen ugr�ssal a konyh�ban termett, �n meg p�nikszer�en r�ntottam el� az els� dolgot, ami a kezembe akadt: h�l’ istennek a h�sb�rd volt. Val�di b�tors�g �s meggy�z�d�s n�lk�l tartottam magam el�, egy�ltal�n nem hittem, hogy b�rmi haszn�t venn�m, de valami hat�sa m�gis lehetett, mert t�mad�nk meg�llt p�r m�terre t�l�nk, �s kicsit mintha t�tov�bban morgott volna, mint addig.
Hal�lom el�tti n�h�ny pillanatban alkalmam ny�lt j�l megfigyelni. �ri�si volt �s csak n�mileg eml�keztetett farkasra. Fekete sz�re legink�bb egy dr�tkefe s�rt�ire hasonl�tott, �s v�r�sesen izz� szemei m�g�tt mag�t a Poklot v�ltem l�tni. N�gy l�bon �llva is bet�lt�tte az ajt�ny�l�st, �s b�rd ide, b�rd oda, tudtam, hogy nincs es�lyem ellene. H�tr�lni kezdtem, de ezt csak akkor vettem �szre, amikor a falnak �tk�zt�nk, �s Tommy kicsi teste eg�szen hozz�m szorult. Azt hiszem, csak akkor fogtam fel, hogy m�g mindig ott van. Hogy nem rep�lt el csod�latos m�don egy biztons�gos helyre (mondjuk a Holdra), hogy ott v�rja ki a kaland v�g�t, hanem ott van velem, hal�los veszedelemben.

Abban a pillanatban azt hiszem megsz�ntem embernek lenni. Abban a pillanatban �n is farkas lettem; k�lyk�t v�d� anyafarkas. M�r nem f�ltem, m�r nem �rdekelt, hogy mi t�rt�nik velem, csak azt tudtam, hogy ha Tommy es�lyt kap a menek�l�sre, akkor �rdemes meghalnom. Akkor �s ott k�pes lettem volna nekimenni a sz�rnyetegnek �s ak�r foggal- k�r�mmel cafatokra t�pni.
Fogalmam sincs, hogyan �s honnan ker�lt oda a n�, tal�n a semmib�l jelent meg, de �ppen akkor ugrott k�z�nk, amikor �t�sre lend�tettem a b�rdot, �gy nem sokon m�lott, hogy nem csaptam agyon.
- Eric! - csattant a sarki sz�l hidegs�g� hang. - Mit m�velsz, Eric? Sz�gyelld magad!
Olyan parancsol� er� volt ebben a hangban, hogy �n is elsz�gyelltem magam, pedig nem is nekem sz�lt. �s b�rmilyen hihetetlen, a bestia is �ppen ezt tette, lesunyta f�leit, hirtelen �sszement, egyszerre alig volt nagyobb egy m�retes kuty�n�l, �s l�that�an rettent�en sz�gyellte mag�t.
- Takarodj haza! - s�v�lt�tte a hang �jra, �s l�bam mag�t�l indult volna, hogy takarodjon. - Ez�rt m�g sz�molunk! - de ezt m�r csak egy elsuhan� h�tnak sz�nhatta megment�nk.
Aki m�g egy percig mozdulatlanul �llt, csak azut�n fordult meg.
- J� est�t, Miss Hasting. - k�z�lte Mrs. Dawson. - Szervusz, Tomas. Eln�z�st a k�sei l�togat�s�rt, de �gy t�nik, nem j�ttem rosszkor. A magam r�sz�r�l sz�vesen inn�k egy te�t, nem tudom, maguk hogy vannak vele. �s ha nem b�nja, elk�rn�m azt a b�rdot, m�g elt�rik a nyele, ha �gy szor�tja. Ma este m�r �gysem j�n vissza... Nyugodtan tegye csak le... A b�rdot, tegye le b�tran. Mondom, m�r nincs mit�l tartani. Am�gy sem �rt volna semmit, hacsak nem ez�stb�l van... K�rem, letenn� azt a b�rdot?... H�t, v�g�l is szorongathatja, ha mag�t megnyugtatja. Nem �lnek le? Hol tal�lom a te�t?

Lassan leesett neki, hogy nem nagyon vesz�nk r�szt a t�rsalg�sban.
- Jaj, ne legyenek �gy megr�m�lve. V�g�l is nem t�rt�nt semmi baj, igaz? K�rem, �ljenek le. Ne hozzak egy papucsot mag�nak? M�g felf�zik itt nekem.
- Mmmmiiii ttt��rttt�ntt? - siker�lt kiny�gn�m nagy nehezen. Az el�bb �rzett b�tors�g semmiv� foszlott, �s csak a r�m�let �s kimer�lts�g maradt a hely�n. �gy �reztem magam, mint aki v�gigfutott egy maratont. Sejtettem, hogy Tommyt csak az tartja egyenesen, hogy a falhoz pr�seltem. Az ujjaim t�nyleg kezdtek f�jni a b�rd szorongat�s�t�l, m�gsem tudtam r�venni magam, hogy megv�ljak t�le.
- El�bb a tea. Azt�n elmagyar�zom. Hol van a tea?
Hossz�, reszketeg s�hajt eresztettem meg. Mrs. Dawson maga volt a j�zans�g, valahogy mintha kiszipolyozta volna bel�lem a hiszt�ri�t.
- A t�zhely melletti szekr�nyben, a fels� polcon. - s�hajtottam.
- �ljenek le. �s t�nyleg vegyen fel egy papucsot.
Lassan, nagyon lassan kezdtem �rz�kelni a k�rnyezetet. �reztem a padl� hideg�t, �reztem a b�rd nyel�t a kezemben, �reztem a lak�sban lassan felt�mad� sz�l kellemetlen �rint�s�t, �s r�j�ttem, igaza van. Sz�ks�gem volt arra a papucsra.

M�g soha �letemben nem volt ennyire neh�z megtenni egy l�p�st. M�g soha nem t�nt fel, milyen messze van a szob�m a konyh�t�l. Tommy eg�sz �ton olyan szorosan simult hozz�m, mintha hirtelen szi�mi ikrekk� v�ltunk volna. A szob�mban s�t�t honolt, �s az els�, amit meg�reztem, az az odabentr�l �rad� fagyos sz�l volt. Remeg� k�zzel kapcsoltam fel a villanyt, de odabent semmif�le sz�rnyeteg nem volt. M�r. �gy t�nt, a „takarodj haza” parancssz�t az �n szob�mon kereszt�l rohanva fogadta meg. Az �gyam nyilv�n �tban volt neki nagy siets�g�ben, mert darabokra t�rve fek�dt a szoba k�zep�n, a sz�tt�pett �gynem�b�l kiszabadult tollak pedig gondtalanul kerget�ztek a t�r�tt ablakon �t be�raml� sz�lben. Egy�ltal�n nem akartam tudni, mi t�rt�nt a l�nnyel, miut�n kiugrott a huszonnyolcadikr�l. Sem azt, hogy hogy volt k�pes kit�rni az �veget. Egy�ltal�n nem akartam tudni semmir�l. Aludni akartam, azt�n reggel fel�bredni. K�v�t kortyolgatva vihor�szni akartam a csajokkal az idi�ta r�m�lmokon. De ez nem az a fajta �jszaka volt.

�gy �reztem, m�r nem �rhet sok meglepet�s. F�sultan kotortam el� a papucsomat a romhalmaz al�l, �s Tommyval a nyomomban visszaszi�miztunk a konyh�ba. Mrs. Dawson addigra csinos kis tead�lut�nt kerek�tett, m�g kekszet is szerzett valahonnan (hab�r ismerve kekszev�si szok�sainkat, gyan�tottam, hogy azt m�g az el�z� lak� hagyta itt), a frissen f�z�tt tea illata pedig bet�lt�tte a konyh�t. Tal�n ez�rt, tal�n csak a sokk lass� m�l�sa miatt, de le tudtam fejteni magamr�l Tommyt, igaz csak addig, m�g le�ltem, �s � az �lembe kucorodott.
- Nos. - kezdte Mrs. Dawson, leereszkedve a konyhaasztal mell�. - Ez nem lesz �ppen k�nny� maguknak. K�r, hogy nem tudtak jobban felk�sz�lni r�, de h�t ha m�r �gy hozta az �let, joguk van tudni, hogy mibe keveredtek.
Itt kis sz�netet tartott, alaposat kortyolt a te�j�b�l, ami fel� sokkal t�bb szeretet mutatott, mint emberi l�ny fel� valaha is.
- Im�nti l�togat�juk egy v�rfarkas volt.
Eszembe se jutott visszak�rdezni. Valahogy m�r magam is sejtettem.
- Tomas nem h�tk�znapi gyermek. Nem a mag��, ugye?
M�r �ppen kezdtem volna megnyugodni, erre megint sz�vrohamot hoznak r�m.
- Ne f�ljen, nem rohanok a gy�m�gyre. Csak az�rt k�rdeztem, mert �ltal�ban az egyed�l maradt gyerekek lesznek ilyenek.
- Milyenek? - k�rdeztem egyre n�vekv� gyanakv�ssal.
- Nem is tudom. Nincs igaz�n j� sz� r�. A l�nyeg, hogy nekik nem tan�tott�k meg, hogy mit kell hinni�k �s l�tniuk. �k azt l�tj�k, ami a val�s�g. Ha l�tnak egy �l�halottat, akkor felismerik. Persze nem tudnak sz�t r�, de tudj�k, mit l�tnak. �rti, nem befoly�solja �ket a feln�ttek tudata, hogy �l�halottak nincsenek. Vagy boszork�nyok, vagy v�mp�rok, vagy ak�rmi m�s. �rti?
- Aha. Err�l m�r olvastam. Sokak szerint mi nem a val�s�got l�tjuk, hanem azt, amir�l megtanultuk, hogy l�tnunk kell.

Mrs. Dawson lebiggyesztette ajk�t, �gyhogy val�sz�n�leg elmosolyodott.
- Akik ilyesmiket �rnak, �ltal�ban maguk is „�rz�kenyek”. Sokat �n magam tan�tottam.
- De ez nem stimmel. Akkor minden �rva gyerek ilyen „�rz�keny” lenne.
- Az�rt nem ilyen egyszer� a dolog. Sok m�s is kell hozz�, hogy valaki igaz�n j�l l�sson. Tomas val�sz�n�leg a sz�lei mellett is furcsa gyerek lett volna.
M�g mondott valamit, de �n m�r nem figyeltem r�. Arra gondoltam, ami d�lut�n t�rt�nt, �s lassank�nt (jobb k�s�n, mint soha) �ssze�llt a k�p.
- �lljon meg a menet. - mondtam, nem t�r�dve vele, hogy mit szak�tok f�lbe. - Akkor maga t�nyleg z... �l�halott. Tommynak igaza van, �s maga r�j�tt, hogy k�l�nleges, �s az�rt k�rte el a c�memet, hogy megmenthessen, ha... de mi�rt t�madott meg ez a v�rfarkas?
- Na, ez m�r politika. Tudja, mi is csak emberek vagyunk, m�rmint valahol m�lyen, �s sok dologban nem �rt�nk egyet.
- Mi?
- Igen, mi. Csak nem gondolta, hogy rajtunk k�v�l nincs is m�s „�rdekes” figura a v�rosban? �s rem�lem, nem lepi meg, hogy tartjuk egym�ssal a kapcsolatot.
De. Nagyon meglepett. De valahogy nem tudtam ezt kimondani a hideg k�k szemek keresztt�z�ben.
- Nos, a l�nyeg az, hogy nem mindenki �rt egyet azzal, ha az emberek tudnak r�lunk. Azt mondj�k, vesz�lyesek �s rosszindulat�ak. A t�rt�nelmet ismerve tal�n igazuk is van. De �n rem�lem, hogy v�ltoznak az id�k. �s ma m�r sokkal kevesebb ember v�lik �rz�kenny�.
- Kevesebb az �rva gyerek. - d�nny�gtem.
- T�bbek k�z�tt. - �rtett egyet Mrs. Dawson neh�zkesen. - A l�nyeg az, hogy vannak, akik szerint csak a halottak nem tudnak nek�nk �rtani.

Elt�prengtem, ezt vajon viccesnek sz�nta- e, de nem volt kedvem nevetni. Tommyt n�ztem, aki eg�sz id� alatt nem sz�lalt meg, csak szorongatta a cs�sz�j�t, �s dics�retre m�lt� tiszt�nl�t�ssal hozz� se ny�lt a kekszhez. M�r kev�sb� t�nt r�m�ltnek, sokkal ink�bb �rdekl�dve hallgatta ezt a furcsa esti mes�t.
- Sz�val a v�rfarkas az�rt j�tt, hogy elhallgattassa Tommyt.
- �s mag�t. - ezen m�r fel se akadtam.
- De honnan tudta meg, hogy Tommy �rz�keny? �s honnan tudta a c�m�nket?
Mrs. Dawson lehajtotta a fej�t, �s �gy t�nt, kiss� elbizonytalanodott. Ez nagyj�b�l olyan volt, mintha egy gleccser bizonytalanodna el. Szokatlan �s zavarba ejt�.
- Az �n hib�m. Nem vettem �szre, hogy Eric figyel engem. Amint r�j�ttem, hogy hallgat�zott az iskol�n�l, ide siettem. Szerencs�re m�g id�ben �rkeztem.
- Eric. - ism�teltem.
- A fiam. - ez alig volt t�bb, mint egy suttog�s.
- �h. - csak ennyit tudtam kiny�gni a d�bbenett�l.
- Olyan r�gen t�rt�nt m�r. - kezdett bele Mrs. Dawson k�retlen�l is a t�rt�netbe. �n nem igaz�n akartam hallani, de Tommy �gy itta minden szav�t, ahogy tan�r�t (ebben biztos voltam) m�g soha. - Eric norm�lis gyerek volt. Azt�n egy vad�szaton megharapta egy farkas. El�sz�r azt hitt�k, nem komoly, de azt�n j�tt a telihold �s... - itt elakadt a hangja, �s nem volt sz�ks�g r�, hogy kimondja, amit mindny�jan tudtunk. - Azt�n �n vigy�ztam r�. Hogy ne csin�ljon semmi ostobas�got. Am�g nem d�h�tette fel az embereket, addig biztons�gban volt, addig �lhetett. De �n �regedtem, � meg nem, h�t mit tehettem volna? Ki vigy�zott volna r�, ha �n meghalok?
T�k�letesen meg�rtettem. �n is gondolkod�s n�lk�l megtettem volna Tommy�rt.
- Nem olyan neh�z tal�lni valakit, aki �rt a halott�breszt�shez. - folytatta Mrs. Dawson enyh�n remeg� hangon. - M�r ha tudja, merre kell keresni. �gy h�t maradtam. �s vigy�ztam Ericre. De � egyre vadabb lett, egyre ink�bb farkas, mint ember, �s azt�n rossz t�rsas�gba is ker�lt, ami nem is olyan neh�z, tudja, �s most � az egyik „V�delmez�”. �gy nevezik magukat, azt mondj�k, �k v�denek minket. - az utols� szavakat �gy k�pte, mintha k�romkodott volna..
- Nagyon sajn�lom. - suttogtam, �s t�nyleg sajn�ltam. Most el�sz�r l�ttam �t is embernek, f�jdalmakt�l �s k�telyekt�l gy�t�rt embernek, �s sz�vem megtelt egy�tt�rz�ssel, de � elh�zta a kez�t, amikor meg akartam �rinteni.
- Hagyja csak, m�r eg�szen megszoktam.
- �s az apja? Mr. Dawson? - k�rdeztem, hogy megt�rjem a k�z�nk teleped� k�nyelmetlen csendet.
- Az egy semmireval� fr�ter volt. �r�l�k, hogy nem akart itt maradni. - ez megint a r�gi Mrs. Dawson volt, �s egy pillanatig meg tudtam �rteni Mr. Dawsont is.
- �s most, mi lesz?
- M�r biztons�gban vannak. A V�delmez�k nem mernek a maguk k�zel�be j�nni, am�g mi vigy�zunk magukra. - ez�ttal nem k�rdeztem, kit takar a „mi”, gondoltam, hamarabb megtudom, mint szeretn�m. - De maguknak is sokmindent meg kell tanulniuk. El�sz�r is �nv�delmet. Tess�k, h�vja fel ezt a sz�mot holnap. - ezzel egy egyszer� feh�r n�vjegyet ny�jtott �t, rajta a szer�ny felirat: Speci�lis �nv�delmi Tanfolyamok, �s egy telefonsz�m. - Ide j�rjanak el, �s vegy�k komolyan.
- �n is?
- Melegen aj�nlom. Tudja, Tomasnak mostant�l m�sfajta bar�tai is lesznek, akik n�ha kicsit... nehezen kezelhet�ek. Tudnia kell, hogy mit tegyen.
- �rtem. - magam is megd�bbentem, milyen higgadt maradt a hangom. - Mi lesz Tommyval?
- Semmi. Megtanulja, amit kell, �s ha van esze, h�res �r� vagy rendez� lehet bel�le. Sokan tettek �gy el�tte.
Tommyra n�ztem. Nem tudtam, mif�le m�s utak ny�lnak majd el�tte, de biztos voltam benne, hogy sokkal izgalmasabb �s vesz�lyesebb dolgot fog csin�lni, mint az �r�s vagy rendez�s.
- K�s�re j�r. - �llt fel hirtelen Mrs. Dawson. - Tomasnak r�g �gyban lenne a helye. Jobb, ha most megyek. Ne agg�djon. Mostant�l igaz�n vigy�zunk magukra. �s reggel h�vja fel azt a sz�mot. J� �jszak�t.
M�r az el�szob�ban j�rt, amikor utol�rtem.
- Mrs. Dawson! K�sz�n�m, hogy megmentett minket.
- Ez a dolgom. - felelte, �s �jra az ajt� fel� fordult. - De �r�mmel tettem. - mondta m�g, �s kil�pett a folyos�ra.

Jobb h�j�n a f�rd�szob�ban �gyaztam meg, hiszen a lak�s t�bbi r�sze romokban hevert. Tommy egy sz�t se sz�lt a t�mad�s �ta, �n meg nem er�ltettem, tudtam, el�bb mag�ban kell megem�sztenie a t�rt�nteket. Amikor betakartam, szokatlan hevess�ggel �lelt �t, �s a f�lembe s�gta:
- Ne haragudj.
�s akkor s�rtam el magam.
- Ne buh- but�skodj. - h�pp�gtem. - H�- h�t hogy haragudn�k r�d? Cs- csak �g�rd meg, hogy nagyon vigy�zol magadra, j�?
T�z �v�nek minden komolys�g�val felelt:
- Meg�g�rem. Magamra �s r�d is.
A k�vetkez� pillanatban m�r aludt is. �n m�g h�pp�gtem egy darabig a s�t�t f�rd�szoba hideg k�v�n, sirattam a j� kis k�nyelmes �gyamat, lak�somat, �letemet, sirattam Tommy norm�lis �s kell�k�ppen unalmas j�v�j�t, ami imm�r v�gk�pp semmiv� foszlott, �s m�g Mrs. Dawsont is megsirattam egy kicsit.
Azt�n eszembe jutott, hogy mit sz�ln�nak a csajok az irod�ban, ha a reggeli k�v�z�s k�zben mindezt elmes�ln�m, �s nevetni kezdtem, beismerem, nem kicsit hiszt�rikusan, �s nevettem �s nevettem, a p�rn�ba f�rtam az arcomat, hogy ne �bresszem fel Tommyt �s csak nevettem �s nevettem �s nevettem, m�g rajtam is er�t nem vett a kimer�lts�g, �s �lomba nem mer�ltem.
Utols� �ber gondolatom az volt, hogy mostant�l a f�ld�n fogunk aludni, nehogy valami elrejt�zhessen az �gyunk alatt.

                /Maurice /