Kar�csony

    A v�ros kihalt volt, �s csendes. Nem hallatszottak l�ptek az itt-ott m�g megmaradt betonon, az aut�k zaja m�r r�gen eleny�szett a k�dbe burkol�zott vid�ken. A sz�l csapdosta az ajt�kat �s a t�r�tt ablak�vegeken a sz�l ork�nk�nt f�jta be a havat.

    Kar�csony volt. Valami megmagyar�zhatatlan er� mintha lerombolta volna az eg�sz v�rost, csak itt-ott meghagyva n�h�ny h�z egy kis darabj�t. A h�bor� puszt�totta el ezt a v�rost. A 3. vil�gh�bor�. De ez nem olyan volt mint az els� kett�, csendesen j�tt, s halkan is ment el, de ez is szenved�st �s pusztul�st hagyott maga ut�n. A csendet halk koppan�sok szak�tott�k meg a j�gen. Kipp-kopp. Valaki k�zeledett. Egy t�l�l�? A l�ptek lass�ak, f�radtak voltak. Kipp-kopp. A s�r� k�db�l egy alak k�pe bontakozott ki. Nem t�l�l� volt � is meghalt itt. Meghaltak az eml�kei, a rem�nye �s mindenki aki fontos volt sz�m�ra. A csal�dja, a bar�tai… �s az ellens�gei. Az eml�kei vonzott�k ide. Egy �j �letet kezdett, de tudta hogy a m�ltat m�r semmi nem tudja elfeledtetni vele. Egy h�zn�l meg�lt, m�r ha fel lehett ismerni egy h�z maradv�nyait. Lassan odafordult, nagyon lassan. Megindult, mint aki m�r tudja nem ker�lheti el a v�gzet�t.  

             Folyt. K�v. Chris