Karácsony

    A város kihalt volt, és csendes. Nem hallatszottak léptek az itt-ott még megmaradt betonon, az autók zaja már régen elenyészett a ködbe burkolózott vidéken. A szél csapdosta az ajtókat és a törött ablaküvegeken a szél orkánként fújta be a havat.

    Karácsony volt. Valami megmagyarázhatatlan erő mintha lerombolta volna az egész várost, csak itt-ott meghagyva néhány ház egy kis darabját. A háború pusztította el ezt a várost. A 3. világháború. De ez nem olyan volt mint az első kettő, csendesen jött, s halkan is ment el, de ez is szenvedést és pusztulást hagyott maga után. A csendet halk koppanások szakították meg a jégen. Kipp-kopp. Valaki közeledett. Egy túlélő? A léptek lassúak, fáradtak voltak. Kipp-kopp. A sűrű ködből egy alak képe bontakozott ki. Nem túlélő volt ő is meghalt itt. Meghaltak az emlékei, a reménye és mindenki aki fontos volt számára. A családja, a barátai… és az ellenségei. Az emlékei vonzották ide. Egy új életet kezdett, de tudta hogy a múltat már semmi nem tudja elfeledtetni vele. Egy háznál megált, már ha fel lehett ismerni egy ház maradványait. Lassan odafordult, nagyon lassan. Megindult, mint aki már tudja nem kerülheti el a végzetét.  

             Folyt. Köv. Chris