Sirató


Nem félek már többé
a sírba szállni.
Nem is fogok onnét,
élni visszavágyni.

Akár bölcsömbe feküdnék
az örök koporsóba,
mert hazám földje lesz
annak ringatója.

Fejfám helyett nő majd,
egy szomorú fűzfa,
mintha anyám állna ott,
rám hajolva,sírva.

Hantomon kikél
a zöld pázsitnak magva,
s,mint kedvesem,
testem betakarja.

Hallgatom ott lentről
a dalnak csalogányát,
alkonyati szellő
édes kacagását.