|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.20. 15:53 - |
| Már régóta járom a világot. De még nem találtam meg amit keresek. Túl régóta keresem már, de még nem fáradtam bele, mert tudom, hogy egy nap megtalálom. Rég.. pontosan kétszáz éve. Ma van az évfordulóm. Igen. Két hosszú évszázada már annak, hogy lettem ami vagyok. A sötétség teremténye. Emlékszem, tisztán emlékszem arra a napra. Aznap este nem tudtam aludni.... |
[1-1]
|
623, 623, 623... - mint valami idegesítő rovar, kaparászott az agyamban. Nem létezik, hogy ne jusson eszembe!
A rendőrök kiléptek a villanyoszlop fényköréből és a bejárati ajtó felé indultak, a reflektorral pásztázva a terepet. Az fénycsóva a bokrunk mellett úszott el, amikor megszólalt a vámpír hangja a fejemben:
- Ne moccanj. Ne lélegezz. Ne gondolj semmire.
Ekkor a fény rámvilágított, és elvakított. Aztán tovasiklott rólam. |
- 623 a központnak. Jelentkezzenek. - mondta a kövérebbik az adóvevőjébe. Olyan ismerős volt ez a számkombináció. De miért is?
- Itt a központ. Mi történt?
- Itt vagyunk a szintéren, de semmit nem találunk.
- Kutassák át a terület minden egyes apró zugát. Küldünk erősítést.
- El kéne húznunk a csíkot. - szólalt meg Thomas.
-623, vége.
- Központ vége.
De honnan ismerős ez a számkombináció? ... |
Felrántottak a földről.
-Gyerünk, és maradj csöndben! - húzott be a bokorba Aramis. Artemis követte.
- És egy pisszenést se! - sziszegte a fülembe a farkas.
Megértettem elsőre is. Gondoltam. De mikor ezt közöltem is volna velük, elhallgatott a szirénázás, és a rendőrautó befordult az utcánkba. Lelassított és megállt közvetlenül a búvóhelyünk előtt. A szívem a torkomban dobogott. Éreztem, hogy a farkasember-szerűség -Thomas? Igazán ez a neve?- forró lélegzete súrolja a nyakamat. Az egyik rendőr egy reflektorral a kezében kiszállt, a másik meg az adóvevőjével babrált. Az idegességtől felállt a szőr a hátamon. |
| - Hallgass! - rivallot rám a két szörnyeteg. Vagy valami olyasmi. Ebben még mindig nem voltam tiszta.
- De igazad van. A két nő után, már tényleg nem maradhatunk. - Ekkor sziréna harsant fel a távolból. |
-Hagyd békén!- robbant be a képbe Artemis-nem látod, hogy mennyire ki van borulva?!- s megpróbálta lecibálni rólam a farkast.
-Nem maradhat itt, és én nem vagyok hajlandó cipelni!- de azért lekászálódott rólam.
-Mi az hogy nem maradhat..mármint, hogy nem maradhatok itt?? |
Ébredj már, te dilis csaj! - hallottam a morgását a még csukott szemhéjam bástyája mögül. - Kelj fel, vagy beléd rúgok!
Erre már kipattantak a szemeim. A vérfarkas volt. Vagy farkasember? Édes mindegy. De akkor mindez azt jelenti... Ez nem ÁLOM volt?! |
| A nő amint észrevette, hogy a közeledő alakot a hátam mögött (akihez az előbbi hang tartozott) azonnal ugrott. Én csak elmosódó foltként érzékeltem: egy színes villanás, egy ütés a fejemen, majd a közeledő anyaföld és a sötétség. Arra riadtam, hogy valaki pofozgat... |
- Kicsim, jöjj hozzám. -Suttogta anyám valamilyen földöntúli sziszegéssel. Valahogy nem volt kedvem közelebb menni.
- Kincsem, ide gyere. - Sziszegett a másik nő is.
- Bukj le! - hallottam egy hangot messziről. De már túl későn... |
| De igen!- és már ugrottam is, és rohantam anyám felé. Még féluton sem járhattam, mikor felmerült a gondolat: én az előbb csak gondolatban tiltakoztam, és ő mégis válaszolt... De nem volt időm ezen töprengeni. anyám és az ismeretlen nő egyszerre fordultak felém. Mindkettőjük szemében gyilkos tűz égett... |
- Óvakodj mindkét nötöl. - Szólalt meg egy hang a fejemben.
- Úgy látszik édesapád idöben elmenekült.
- De ö az édesanyám! - Ellenkeztem. Persze csak gondolatban.
- Nem már nem az... |
| Pár másodperc múlva ez is kiderült. Teljesen lesokkolt a látvány. Még sikoltani sem maradt erőm. Kővé dermedve álltam, és értetlenül hallgatóztam. Ugyanis a kedvenc rózsabokrom tövében anyám ápolt valakit. Csakhogy nem az apámat, hanem az apám támadóját... |
| Valahogy egyet értettem vele. De ahelyett, hogy kivonszoltak volna minket a bokrok árnyékából, csatlakoztak hozzánk. Meg akartam kérdezni, miért kell itt mennünk, de mielött megszólalhattam volna, a vámpír a számra tette a kezét. Egyáltalán honnan tudta, hogy mit akarok csinálni? Csendben maradtam. Kushadva közelítettük meg jóapámat. Vajon mitöl tarthatnak? |
-Hé, hé, lassabban, és lehetőleg halkabban! És az apádat nem mi támadtuk meg, hanem az az őrült nőszemély, ha nem vetted volna észre!-vágott vissza Thomas.
-Aha, persze! De az a nő titeket követett!-kiabáltam feldúltan.
-De nem mi hívtuk, hanem...-emelte fel a hangját Thomas, de Aramis a szavába vágott:
-Nyugi srácok, inkább menjünk és nézzük meg, hogy van az apja és aztán nyugodtan egymásnak eshettek! |
-Na mostmár tényleg elegem van az egészből!!!!- s akkorát sikítottam, hogy a két hapek egy kicsit megszédült (hoppá csak nem érzékegyek a füleik?).
- Nyugi,nyugi!Nem akarunk semmi rosszat, csupán segíteni szeretnénk.
-Segíteni?-vonom fel a szemöldököm Thomas mentegetőzésére- Ha jól tudom a számlátokra van írva egy ablak fügönnyel együtt, egy szekrény, és majdnem megöltétek az apámat!!!!
|
-Helló lányok!-nyomakodott át Thomas az előtte tornyosuló dzsungelen, de mire átkecmergett, már Aramis is ott volt melletünk (ő inkább megkerülte ezt a túlméretezett bokorcsomót). Én halálra vált arccal bámultam rájuk, és megpróbáltam értelmesen visszaköszönni:
-Jstét-nyögtem.
-Akarjuk mondani: Jó reggelt/estét, kinek hogy ugyebár... -fordította le Artemis az eléggé félresikerült próbálkozásomat az érthető beszédre. |
-Nem olyan rossz a helyzet??? Ezt mégis hogyan gondolod? Itt vagyok szinte semmi ruhában, az éjszaka közepén, és misztikus, nem létező lények elől futok!- Nagyon fel voltam dúlva, de mintha ezt a másik lány viccnek tekintette volna, mivel csak mosolygott rám.
-Ideje felébredned Sabrina! Ezek léteznek, és minket akarnak.
-És ebbe te mit találsz olyan mókásnak?!-ezt sajnos túl hangosan ordítottam Artemis füleibe. A következő pillanatban szétnyílt a bokor, ami takart minket, s mi szembenéztünk üldözőink arcaival. |
| -Láttad már az Underworld-öt? Vagy a Van Hellsinget? Esetleg Draculát? Vagy soroljam még? -kérdezte gúnyos vigyorral -még nem jöttél rá, hogy mire célzok?
-Jézusom! Azt akarod mondani, hogy ez egy vámpír és egy farkasember volt? -kérdeztem enyhén hisztérikus hangon.
-Nyugi, azért nem olyan rossz a helyzet... |
A vérszívót Aramisnak, a húsevőt meg Thomasnak hívják. Legutóbbi találkozásunkor megmenekültem, de nem hiszem, hogy többször megúszom. Nem tudom mit akarnak tőled, de valószínűleg, amit tőlem várnak el.
-Miért, tőled mit várnak?
-Ha én azt tudnám!
-És mit takar a "vérszívó" és a "húsevő" kifejezés?
-Még nem jöttél rá magadtól?- szólt s mélyen a szemembe nézett |
-Engem Artemis-nek hívnak, és kb. 1 hete találkoztam azzal a két fickóval, akik "beugrottak" hozzád. Azóta egyetlen nyugodt percem sincs. Állandóan azon aggódom, hogy mit csinálnak éppen, és mikor jönnek vissza...
-De kik ők?- kérdeztem közbe, még mindig suttogva.
-Ez hosszú történet, és még én is csak találgatok, de a nevüket már tudom... |
-Figyelj jól rám, mert csak egyszer modom el. Olyan életbe estél bele, amit már a sötétéség irányít. Vége van a rózsaszín hétköznapoknak. Üdvözöllek az árnyak világában! Ami az édesanyádat illeti, MÉG jól van.
- Ezzel mit akarsz mondani? Mlyen sötétség, és mi van anyával?
- Csak figyelj...
S tekintete a sötétségbe révült. |
[42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
